Légió

Este "végre" megint elaludtam. A tegnap reggel után szinte csak eldőltem. Nem volt teljesen tiszta reggel. Tudom, hogy van valami pszichés deflektusom, mert ez így nem százas. Na mindegy. Eddig tudtam aludni. Rémálmom nem volt, de folyton hallottam zajokat és felkeltem rá. Nem mintha most nem hallanék egyfolytában furcsa zajokat...

Kezdem elveszíteni a fonalat. Ezt még tudom. Ebben még biztos vagyok. Vagy nem. Nemtudom. Kezdek összezavarodni, most semmi sem egyértelmű és tiszta. Tudom, hogy mások furcsának tartják amit csinálok, érzem rajtuk, látom rajtuk.De ez nem abnormális. Csak van. El kell fogadni és el kell fogadni. Lehet csak kimerültem, de az elmúlt pár hétben egyre erősebben érzem, amit mindig éreztem. Valami van bennem, ami most előjön. Elő jönne ha engedném. Vagy én vagy ő. Csapongok, és nehéz koncentrálni. Ezt most nektek hagyom magam után. Még itt vagyok. De egyre erősebb.

Talán paranoia, vagy nemtudom, de úgy tör néha rám, mintha hullámokban érne el. Nem néha, mindig. Hosszan nézem a szekrényt a sötétben, és várom, hogy kihajoljon mögüle valaki. És tudom, hogy nem lehet ott senki, de néha pánikszerűen tör rám a félelem ,hogy mégis. A hátam mögött is ott van. Az ajtók mögött pedig bármi lehet. Olyan,mintha a sötétből fighyelnének. Érezm a szemeket. érzem a haragukat. A saját haragom. Manifesztálódik?Ez a jó szó. Kivetül belőlem körém.Karton számra szívom a cigit és csak ez. Egyik pillanatban nyugodt vagyok, a másikban pánikolok, a következőben tombolok.És ehez a legkisebb szó elég. De nem vagyok teljesen elmosódva, vannak ezek a tiszta percek, még ezek vannak töbségben, ilyenkor tudom. És ezértírom ezt. Tudom mit kellene tennem, de nem fogok megdögleni 24 évesen egy kalitkában magamal összezárva.Nemtudok nyitott ajtó mellett aludni, mert akkor is érzem, várom, hogy benéz rajta. Ma reggel félórám ment el azzal, hogy a folyosón zárt ajtótól zárt ajtóig mentem, és közben bagóztam. Rámegy a tüdőm. Aszem mire ezt leírtam eddig 3 cigit szívtam el. A bejárti ajtón van kukucskáló. Félek már azon is kinézni, mert ott lesz. Egy lépcső fel egy lépcső le, Valamelyikről előlép majd. Sajnálom. Most is érzem, félek hogy látom. Olyan mintha a szekrény minden pontját összefogdosták volna. Kicsi kezek lenyomatai vannak rajta. Azaz tudom,hogy nincseneke de bassza meg én látom. Nemtudopm nem látni. Eddig segítet ha aludtam. 17 19 órákat. Ha muszály felkeltem, elmentem dolgozni., Mosa is elene, de nem megy. Este ha kimegyek a lépcsőházba, ott vár. Olyan. A kurva lépcsőkön. És ha leér a lift,és az ajtó előtt van? Nem. A sötétben ott lehet. A fénmy, a zárt ajtó jó. Csak ezen kívcül nemérdekel semmi.De érdekel. Csak nemjut rá időm. Tudom mondták, hogy a gyertyayújtás nem iwiw, de ha engem most ez érdekel? Kellemesen szomorú, nekem is hiányoznak. Érdekes, hogy a lány egy nappal azelőtt lépett be iwiwre ,hogy meghalt talán pont 24 órával előtte, azóta senki. Helyette sem. Pedig több száz gyertyát gyújtottak érte, de az emlékével ki foglalkozik? Egyszer ha nem leszek, emlékezzetek, hogy voltam, s élek tovább bennetek holtan? Persze. Fiatal volt meghalt, a szívem szakad meg érte. Gyönyörű volt. Mi ebben a nemnormális? A  Betti is meghalt, őt is sajnálom nagyon .Élhetett volna még. 21 éves voltam, amikor apa meghalt a karjaimban infarktusban. A másik szobában.Nagyon hiányzik. Ha szeets valakit, miért bánt meg? Akarva akaratlanul?Ő is megtette velem, és soha nem érdekelte mit érzek. É aki a sötétben van? Ő szeret vagy haragszik vagy csak figyel? Van értelem a szavak mögött. Minden ember egyforma,mind ugyanúgy reagál. Ezért van mindig igazam. És mégis m indig c sinálom. Nembaj, ebből vagyok. Egy tömör fájdalom Eddig sem kellettem senkinek, csak a söétből figyel. Neki kellek. De én vagyok az erősebb és nem ő. Ez tény. A gyertyagyújtáson napok óta nincs új gyertya. Ősszel nemhalnak meg az emberek? Nem vagyok katatón. Nem vagyok érzéketlen. Csak örömöm lelelm az ismétlésben, és fájt már eleget ,hogy csak etudjak siklani fölötte. A féelelm új érzés Nem féltem eddig. Semmitől sem. De már kezdek. Ha aludtam jó volt. Amíg nem kezdtem álmodni. MNosatmár kezdek fizikailag is kimerülni. Nem merek aludni sem. KV CIGI. Ennyi. A múltkor. Egy ház előtt álltam, szürke volt minden, ősz volt. Álmomban. De most is szürke. Ősz van . ementem, a ház üres volt. Elhagyatott, magányos.Üres. Le volt pusztulva. Látszott rajta, hopgy egyszer gondozták, de már rég nem foglalkozik vele senki. És volt egy ajtó. Kurva ajtók. Pncébe vitt. Lementerm. A pincében polcok voltak. Sorban mint a könyvtárban. És csak egy ablak vot lent. Egy pici vékony csík ablak, olyan pincés. Alig jött be valami szürkeség azon is, erős félhomály volt. És a pince sarkában egy lánya kuporgott. Ösze volt gömbölyödve. Odamentem hozzá, megmozdítottam, de nem reagált. Az arca kék zöld volt, mintha agyonverték volna. Csak kuporgott holtan meredten földig érő fehér hálóingben a poros mocskos földön. A levegő is tiszta por volt, A polcok miatt volt büdös? Tele volt romlott befőttel. És tudom, amikor odahajoltam a halott lányhoz kinyitott a szemét. Nem merek aludni. Ezt nemakarom látni. De mégis unos untalan csak ilyen álmaim vannak. bassza meg. Utoljára azt álmodtam, hogy egy régi romos üzletben vagyok. Valami plázaszerűség. De minden üzlet zárva, az ablakok betörve , a helyükön fólia. Ahol ablak van az leragasztva, lefestve. A föld tele szeméttel, it is félhomál van. Ahogy mentem előre az egyik üzletben voltak. Egy csomó emberés megint egy lány. A lány az ágyon feküdt, és ordított. De egyzsrre töb ember hangján. Az üzlet maradt, de én hirtelen itthon voltam. És valaki szólt, hogy a lány elszabadult, a gyerekeket vigyem a szobámba. Az ágy a lánnyal, itt már abban a szobában van, ahol apa meghalt. És én gyerekeket kezdek gyorsan, sietve ,ordítva terelni a szobámba.Ugyanúgy ordítok álmomban, mint amikor apa meghalt,hogy siessenek... Vagy 3at azthiszem. Nincs gyerekem, se öcsém, de éreztem ők az enyémek, ők olyanok mint én. És akkor amikor bementek aszobába, én is beléptem, és elkezdtem becsukni az ajtót.És hallottam az ordításdt kintről, de már a zobában voltunk. És amikor már csak egy résnyire volt nyitva az ajtó, a lány elélépett. Az arca neki is össze volt verve, vagy rosszabb. Nem merek álmodni. Lehet ezért félek az ajtók mögötti dolgoktól? Nem szűkül be a világom, csak óvatos vagyok. Eszter. Csak te tartod bennem az erőt. A legbiztosabb pont vagy kifelé. Anya. Ne haragudj.